Már az őskorban megtelepedett határában az ember. 1879-ben bronzkori emlékek kerültek elő, különféle bronz karperecek és lándzsa. Felszíni gyűjtéskor őskori cserepeket, kőbaltát találtak a 60-as években. 1965-ben egy 52 edényégető kemencéből álló fazekas telepet tártak fel. 1996-ban a határállomás építésénél császárkori leletek kerültek a felszínre.
Okmányok bizonyítják, hogy Surány majdan kis és nagy jelzővel megkülönböztetett két település volt. A község neve 1279-ben tűnik fel először IV. László király Kissurányi Miklóssal kapcsolatos iratati nyomán. A surányiak tekintélyes családot alkottak. 1357-ben egy itteni nemes Surányi Tamás királyi ember volt. A nemes Bay család - akik egyenes ági örökösei Surányi Gábornak - 1453-ban kerültek Bereg megyébe. A Bereg megyei Bay családból származó Bay Ferenc - aki 1569-ben a Munkácsy várnak volt kapitánya - örökölte a surányi birtokot. A nemes Bay családból sok jeles férfiú került ki. Fent említett Bay Ferencen kívül Bay Mihály, aki 1685-ben Bereg megye alispánja volt, így 1686-ban egy megyegyűlést is tartottak itt. Bay Miklóst 1689-ben a Thököly szabadságharcban való részvétele miatt vagyonvesztésre ítélték, de visszaszerezte birtokát.
A XIX. században már az egész határ a Bay család kezében volt. Bay György birtokán 1925-től mintagazdaság működött. A településen több szép kastélyt építettek az itt élő birtokosok: Bay Ferenc és testvérei, Bay Györgyné és báró Uray Gyula. Ezeket ma különféle közcélokra használják. A község neve személynévi eredetű helyiség név, de a jelentése nem világos.
